Az őszi kirándulásunk uticélja a Skanzen volt, amit egy emeletes busszal közelítettünk meg. Miután leparkolt a busz, besétáltunk a Skanzenbe és leültünk piknikezni a napfényes időben, mert már mindenki farkaséhes volt.
Ezt követően megnéztük a nagy térképen hova is megyünk először: A Nagykunsági tanyához és a malomhoz! Először a malmot néztük meg, többször megkerültük, megbeszéltük hogyan működik. Legnagyobb szerencsénkre épp ekkor ment el mellettünk a kisvasút, amin a Süni csoportos barátaink utaztak, integettünk nekik. A tanyán megfigyeltünk az itt élő állatokat: Ott volt Böbe az óriási tehén, racka juhok, heverésző kutyák, kiváncsiskodó libák és kacsák, szundikáló malacok, fekete lovak, ugra-bugráló szamarak, aranyos nyuszkók, egy szomorkodó páva, és kecskék, akiket csak egy tuskóra állva láthattunk, mert még nem nőttünk elég nagyra! Láthattuk ahogy a gazdasszony megeteti a racka juhokat, vagy ahogy a gazda megfésüli a szamarakat. Megbeszéltük, melyik állatot miért tartják, hogyan segítenek az embernek.
Az állatnéző után egy asszony meginvitált minket a házikójába. Megmutatta a kútját, szedett nekünk citromfüvet, birsalmát, Megnéztük mi a különbség egy tisztaszoba és egy lakószoba között, és hogy néz ki egyigazi kemence. Miután illendően megköszöntük, hogy körbevezetett a házában, elköszöntünk, és újra felkerekedtünk, hogy felkeressük Margit nénit a Bagladi lakóházak egyikében. A házát megtaláltuk, de a néni sajnos nem volt otthon. Helyette a szomszéd bácsi engedett be minket, megmutatta a néni óriási kemencéjét, amin mindenféle kompótokat, szörpöket, lekvárokat szokott készíteni. A kemencén egyszerre lehetett főzni, sütni, füstölni, kenyeret sütni, bográcsozni, és vizet forralni. Még a néni „kincstárát” is megnézhettük, ahol a sok-sok finomságot tartotta. Megköszöntük a segítséget, és tovább mentünk a falusi iskolába. Megismerkedtünk a tanító bácsival, bekukkantottunk az osztályterembe és a tanító lakószobájába, sőt még egy igazi palatáblára is írhattunk palavesszővel, amit spongyával lehetett letörölni.
A sok nézelődés után kimentünk a legközelebbi kisvasút állomásra és visszavonatoztunk a bejárat irányába. Persze innen még hosszú gyalogút következett. Útközben az erdélyi házak közt letelepedtünk egy ebéd-piknikre, majd visszaindultunk a busz felé. A pillangók fele annyira elfáradt a nagy kirándulásban, hogy elnyomta őket az álom a buszon.
Comments are closed