A Skanzen visszarepített Bennünket a régmúltba, melyet a gyerekek csak a népmeséken keresztül hallottak, ezáltal képzeltek el, vagy láthattak bemutatott képek alapján. Nagyon jó volt visszacsatolni egy-egy meserészletre, amivel segíthettük a szókincsük bővülését.
Már az utazás is nagy kaland volt, mert emeletes busszal utazhattunk, ami a gyerekeknek nagy élményt jelentett. Ahogy megérkeztünk a Skanzenba egyből egy letisztult, szép épület várt bennünket. Ahogy bolyongtunk, a gyerekek egyre inkább látták meg azt a szépet, ami miatt mentünk. A fafaragásokra, egy-egy edényre, korsóra, a templom és harangtorony szépségére csodálkoztak rá.
Ismétlő nagycsoportban már elég sok ismeretük van a tágabb környezetükről is. Élvezetes volt rávezetni a gyermekeket, hogy vajon egy-egy helyzetet (ami számukra olyan természetes, hogy van), hogyan oldottak meg régebben. A vagonlakásban láthatták, hogy egy kis helyiséget mennyi módon használtak ki. Hogy a lámpa helyett petróleumlámpa égett, hogy a kályha egyszerre a tűzhelyet is jelentette, hogy ágy helyett szalmán aludtak.
Ahogy haladtunk tovább megbeszéltük közösen azt is, hogy bizony folyóvízük sem volt régen. Úgy kellett folyóról, kútból, gémes kútról hozni a vizet, ami sokszor a nagyobb gyerekek dolga volt már. Olykor mi is meséltünk nekik egy régebbi emléket, amik velünk történtek gyerekkorunkban, vagy a nagyszüleink meséltek milyen volt régen. A tűzhöz fát kellett gyűjteni, ha meleget szerettek volna, és egy gyertyakészítő műhelyben is jártunk, ami a világosságot jelentette a sötétben az embereknek.
Aztán jártunk a házi haszonállatok birodalmában. Nagyon ügyesen tudták, hogy állatokat régebben azért tartottak, hogy felhasználhassák valamire kültakarójukat, húsukat. Figyelmesen hallgatták az állatok hangját, és felszabadultan jegyezték meg egymásnak az észrevételeiket. Ugyanitt tárult elénk egy óriási szélmalom. Kérdések által végig mentünk a liszt készítésének, létrejöttének folyamatán. Monumentális mérete lenyűgöző volt. Ennek a malomnak az árnyékában ettük meg ebédünket is.
Folytatva sétánkat egy korabeli bábszínházba is bejutottunk. Lehetőségük volt kipróbálni a bábokat, egy rögtönzött előadást is próbáltak előadni a bábok mozgatásával, több-kevesebb sikerrel. Majd egy iskolát is meglátogattunk, ahol, mint kiderült, régen a tanító lakásában volt kialakítva egy osztályterem. Kipróbálhatták a palatáblára rajzolás élményét, melyre krétával rajzolhattak, és spongyával törölhettek le.
Végül egy lakóházba is belestünk, ahol a gyerekek megismerkedtek a tiszta szoba fogalmával, ami különleges alkalmak és a vendégek számára volt fenntartva, elkülönítve. Tetszett nekik ez a szó, a séta folyamán többször előjött beszélgetésükben.
Sok élménnyel tértünk vissza erről a kellemes hangulatú kirándulásról.
Comments are closed